Egy évvel az önkormányzati választások után érdemes megnéznünk, hogy mennyire bizonyultak önkormányzóképesnek a tavaly ősszel létrejött balliberális együttműködések az általuk vezette városokban.

Az elmúlt egy év tapasztalatai azt mutatják, hogy a balliberális összefogás nem minden városban tudott megalakulni (Debrecenben vagy Pécsett sem sikerült például az együttműködés)

Több településen hamar felbomlott (pl. Tatabányán vagy Szolnokon elveszítették közgyűlési többségüket a balliberális pártok)

Ahol még nem bomlott föl, ott is a bizalmatlanság légköre és állandó koalíciós feszültségek uralkodnak (többek között Óbudán vagy Újpesten a DK-ba léptek át szocialista politikusok, Kispesten pedig feljelentésig fajult a Momentum és az MSZP vitája)

Több város balliberális vezetőit, gyakran kormányellenességük jobban mozgatja, mint a városuk iránti törődés (pl. a hódmezővásárhelyi vagy a pécsi polgármester is folyamatosan országos politikai célokat fogalmaz meg)

A kormányellenes vezetésű városokban sok esetben az elvárt szakmaiságot felülírja a várva várt pozíciószerzés és -osztás (pl. Egerben és Miskolcon is balliberális politikusok rokonait helyezték állásba, Budapesten pártkatonáknak biztosítottak pozíciókat)

A balliberális városvezetők számos kampányígérete ígéret maradt, s a választások óta eltelt egy évben nem kezdődött meg azok végrehajtása, sőt egyenesen azzal ellentétesen cselekszenek (Miskolcon például a lovasrendészetet szüntették meg, Karácsony Gergely a 3-as metró klimatizálásáért nem tett semmit)

A Gyurcsány-koalíció által hangoztatott sajtószabadságnak nyoma sincs az átvett városok nyilvánosságában, helyette az új városvezetők balliberális propagandára használják fel az önkormányzati sajtótermékeket (pl. Újpesten, Pécsett vagy Józsefvárosban is balliberális újságírókat ültettek a helyi média élére).

Mint Kaposvár és a Zselic országgyűlési képviselője, több évtizedes képviselői, politikai múlttal kijelenthetem, hogy az 2019-es önkormányzati választás nem a „közös lista” tesztje volt. Már a 2010-es történelmi választási vereség után megjelent ugyan a baloldalon az a toposz, hogy a hatalomba való visszakerülés egyetlen lehetséges eszköze a balliberális oldal teljes összeterelése. A tények azonban mást mutatnak.  Olyan jelentős megyei jogú városokban, mint Pécs, Debrecen, Miskolc vagy a főváros több kerületében sem sikerült egyezségre jutnia a balliberális pártoknak.

A hatalomvágy felülírja a világnézeti elkötelezettséget.A pártok még saját programjaikkal, deklarált ideológiájukkal is képesek voltak szembefordulni a hatalom megszerzése és megtartása céljából.

Zsákmányszerzés a jellemző a sokat hangoztatott szakmaiság helyett. A balliberális oldal egy évtized alatt akkorára zsugorodott, hogy választási sikerek hiányában politikai klientúrája lényegesen nagyobbnak bizonyult az általuk betölthető, megélhetést biztosító pozíciók mennyiségénél. Így az egyik kulcskérdés az volt, vajon az elhódított városok balliberális vezetése számára az adott település irányításának szakmai megalapozása vagy a hűséges pártkáderek elhelyezése lesz-e előbbre való. Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy az újonnan balliberális kézbe kerülő önkormányzatok kinevezéseinél az utóbbi esett nagyobb súllyal latba.

A kampány egyik központi elemét képezte a sajtószabadságért való aggódás, a „kézivezéreltnek” titulált önkormányzati médiumok átalakítása és a helyi objektív, pártatlan sajtó megteremtése. Egy év távlatából azonban éppen ellenkező előjelű tendenciát látunk országszerte, hiszen az önkormányzati médiaportfóliók irányítását nyíltan elfogult, balliberális kötődésű személyekre bízták, nyíltan beavatkoznak tartalmi kérdésekbe.

Ha rajtuk múlna soha nem írnák le Orbán Viktor nevét, de azt se, hogy Gelencsér Attila.

Ez jellemezi baloldali összefogást, s erre kaptunk újabb bizonyítékot a borsodi időközi választáskor is, amely azt bizonyította, hogy a balliberális pártok közös indulása egyáltalán nem garanciája a kormányoldallal szembeni sikernek. Egyrészt láthatóvá vált, hogy a közösnek tekintett Jobbik-jelöltet nem mindegyik párt támogatta teljes szívvel és aktivitással, hiszen a DK feltűnően passzív maradt a kampány során, másrészt a kormánypártok jelöltje százalékos arányban még jobb eredményt is ért el, mint a korábbi országgyűlési választások Fidesz-KDNP indulói.

Gelencsér Attila

Kaposvár és a Zselic országgyűlési képviselője