Március idusán múltunk egyik legfontosabb sorsfordulója előtt tisztelgünk. A világ magyarsága azokra a hősökre emlékezik, akik megteremtették a polgári modern Magyarországot és bátran vállalták a harcot az idegen önkénnyel szemben.

Bizonyságot tettek arról, hogy a magyarság életre való nemzet, megvédi értékeit és érdekeit. Így volt ez 1848-ban és így van ma is. Minden tiszteletet megérdemelnek azok a hazafiak, akik olyan Magyarországról álmodtak, amely független, és nem idegen hatalmaknak alárendelten létezik.  Akik azért harcoltak, hogy Magyarország megmaradjon olyan nemzetnek, amely képes saját életét, sorsát irányítani.

A március 15-i tizenkét pontban foglaltak nagy része most is aktuális, ma is azt szeretnénk, hogy Magyarország a magyaroké legyen, és dolgainkba ne szólhassanak bele távoli hatalmak politikai erői.

1848 márciusában a nemzet összekapcsolódott a társadalmi változás iránti igénnyel, megszületett a nemzetállam és egyben a lehetőség a polgárosodásra, a felemelkedésre.

S akárcsak 1848-ban, most is sokan vélekednek úgy, hogy a magyarok Európa rendbontói, ám döntéseink mögött mindig a hazaszeretet, a büszkeség, és igazság áll.

Ma, 175 év elteltével ugyanazt kell tennünk, mint a márciusi ifjaknak. Újra és újra meg kell küzdenünk a szabadságunkért. A birodalmak ugyanis ma is léteznek. Pénzt és fáradtságot nem kímélve ma is azon dolgoznak, hogy hozzájuk hű embereket juttassanak kormányra. A birodalmak ma is meg akarják mondani, hogy kikkel éljünk együtt, hogyan neveljük a gyermekeinket, kivel és hogyan üzleteljünk és rá akarnak szorítani bennünket, hogy lépjünk háborúba az ő érdekeik szerint.

A birodalmi törekvéseknek pedig itthon mindig is voltak lelkes támogatói, akik azt vallották, hogy ha átengedjük az irányítást egy birodalomnak, az Magyarországnak is prosperitást fog eredményezni. Ma is vannak, akik azt vallják: alá kell vetnünk magunkat a birodalmi törekvéseknek. Át kell adnunk az irányítást távoli központoknak, azt remélve, hogy azok jól döntenek helyettünk.

A történelmi tapasztalat viszont nem ez. A magyar érdek csak akkor tud érvényesülni, ha a döntéseinket önállóan, külső kényszer nélkül tudjuk meghozni, hiszen csak saját magunknak vagyunk mi a legfontosabbak. A küzdelem ma is erről szól. A magyar érdek az, hogy saját sorsunkról mi magunk döntsünk.

Emlékezzünk a 48-as forradalmárokra és a szabadságharcosokra. Legyünk mi is méltóak az emlékükhöz. Így elődeink példája unokáinknak is példa lesz. Tanuljunk a történelemből, hogy őseink önfeláldozása ne legyen hiábavaló! Tartozunk ennyivel a hősöknek, a vértanúknak és tartozunk magunknak is.

Gelencsér Attila

Kaposvár és a Zselic országgyűlési képviselője