Magyarország is története legnagyobb humanitárius programját indította el Ukrajna megsegítésre. Támogatjuk az otthonukat elvesztőket, a menekülőket, minden bajbajutottat.
Azt azonban sosem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk Magyarország az és a magyar emberek az elsők. Annyit adhatunk, amennyitől nem kerülünk mi is bajba. Nem veszélyeztethetjük az eddig elért eredményeinket és a jövőnket sem.
Az Európai Unió azonban ezt másképpen gondolja. Úgy tartják, hogy a tagországoknak saját kiszolgáltatottságuk növelése árán is segíteni kell Ukrajnát.
A 7.200 milliárd forintos segélycsomag után most Ursula von der Leyen a napokban bejelentette, hogy a 2027-ig tartó Uniós költségvetés átstrukturálásával 50 milliárd eurót, vagyis nagyjából 20.000 milliárd forintot szabadítanak fel Ukrajna támogatására a következő három évben.
Ennek körülbelül kétharmadát kedvezményes hitel, egyharmadát pedig vissza nem térítendő támogatás formájában.
Nevetségesnek, abszurdnak, lehetetlennek tartjuk azt a kérést, hogy adjunk oda egy olyan hitelhez plusz pénzt, amelyikből a nekünk járó összeget soha nem kaptuk meg.
Attól tartunk, hogy Ukrajnának adták a pénzünket, egy olyan háborúra, aminek meg sem kellett volna történnie.
Az európai polgárok jó okkal lázadoznak amiatt, hogy gazdasági bajaink közepette hatalmas összegek mennek ki, ráadásul ellenőrizetlenül az Európai Unió területéről, eközben Brüsszelben azt tervezik, hogy hiteleket vesznek föl, és azt a pénzt is rossz célokra használják fel, azaz belekergetik a tagállamokat egy hosszú időre fennálló, nagy kamatfizetési kötelezettséggel járó adósságcsapdába.
Ez ellen mi továbbra is minden eszközzel tiltakozni fogunk és tovább sürgetjük a béketárgyalásokat, mert csak az utóbbi hozhat eredményt és megnyugvást.
Gelencsér Attila
Kaposvár és a Zselic országgyűlési képviselője