Miközben a magyar emberek világosan és bátran elmondják a véleményüket, Magyar Péter hallgat. Nincs véleménye a Pride-ról, nincs véleménye Ukrajna EU-tagságáról, és nincs véleménye Brüsszel legújabb, Magyarország számára káros döntéseiről sem. Vagy ha van is, nem meri felvállalni – mert tudja, hogy ezzel elveszítheti a saját táborát is.

De amit nem mond ki, arról is tudjuk, mit jelent. Magyar Péter és a Tisza Párt nem véletlenül csatlakozott Manfred Weber háborúpárti, LMBTQ-párti Európai Néppártjához. Kiszivárgott az EPP titkos szabályzata is, amely egyértelművé teszi: a tagpártok kötelesek támogatni a Pride-ot, valamint Ukrajna katonai és politikai támogatását – és Magyar Péter ezt vállalta is. Tarr Zoltán, a TISZA EP-képviselője már el is ismerte, hogy követniük kell az EPP álláspontját.

Magyar Péter pedig csendben bólogat. Nem volt ott a hídblokádon, de tudjuk, hogy támogatja. Nem szólal meg a genderpropaganda ügyében, de közben sorra derül ki: a Tisza Párt kulcsemberei szoros szálakkal kötődnek a Pride-mozgalomhoz. A legfrissebb: Kulcsár Krisztián, a volt MOB-elnök – akinek a jobbkeze a Pride-aktivista Lakatos Márk volt – most épp a Tisza Párt egyik vezető pozíciójába került.

Brüsszelben sem jobb a helyzet. Magyar Péter a mezőgazdasági bizottságban még a saját előterjesztéséről sem szavazott, helyette EPP-s társai szavaztak – méghozzá a magyar földek legelővé alakítását célzó javaslat mellett. Az országjárásán vajon ezt is elmondta a gazdáknak?

És miközben itthon a béke és szuverenitás mellett kampányol, ott van az aláírók között az Ukrajna katonai támogatását sürgető uniós indítványban is. Most éppen egy olyan szavazást próbál tető alá hozni, amelyben – saját állítása szerint – azt fogják „bebizonyítani”, hogy a magyar emberek támogatják Ukrajna EU-csatlakozását.

A valóság? A Tisza Párt teljesen beállt a brüsszeli sorba, és csendben, de biztosan végrehajtja mindazt, amit ott elvárnak tőlük. A Pride-ot, a genderpropagandát, az ukrán háborús érdekeket, és a magyar gazdák tönkretételét is.

Magyar Péter nem mond semmit – de pontosan tudjuk, mit gondol. És azt is, mit várnak el tőle Brüsszelben.

Ezért fontos, hogy mi viszont ne hallgassunk. Mondjuk el a véleményünket!