A Labdarúgó Európa-bajnokság második felében járunk.  Óriási izgalmak és meglepetések a pályán, hatalmas viták a lelátókon kívül. Egyetlen Eb sem volt még ennyire átpolitizált: szivárványos zászlók, térdelések és állva maradások, viták kísérik a találkozókat.

A hollandok és a németek többet foglalkoznak a politikával, mint a focival. A holland miniszterelnök pedig odáig merészkedett, hogy térdre akarta kényszeríteni Magyarországot. Ehelyett azonban a csehek kényszerítették térdre Hollandiát.

És halkan teszem hozzá, hogy ebben a fene nagy magyar diktatúrában a holland szurkolók vonulhattak az utcán, a nagy német demokráciában pedig úgy kísérték a szurkolóinkat, mintha bűnözők lennének.

A magyar szurkolók ellen egyértelműen politikai okból lejárató hadjáratot indítottak a külföldi liberális médiában, a müncheni meccsből pedig politikai eseményt faragott a liberális sajtó.

Ha a tortán, hogy a Momentum XV. kerületi jelöltje szerint a német-magyar meccs hőse nem az oroszlánként küzdő magyar válogatott volt, hanem a szivárványos zászlóval a pályára rohanó provokátor.

A mi örömünket és büszkeségünket azonban ez nem árnyékolja be.

Köszönjük, fiúk, életre szóló emlékeket szereztetek nekünk!

Megtöltöttük Európa egyik legszebb stadionját. Együtt énekeltük a himnuszt. 50 ezren a Puskásban, több millióan a tévék előtt.

Rekedtre kiabáltuk a hangunkat, pirosra tapsoltuk a tenyerünket. Kiszurkoltuk a döntetlent a világbajnok ellen. Könnyeztünk és ünnepeltünk.

Van három óriási, közös élményünk amelyik összehozta a magyar emberek nagy részét. Erre való a sport, ezért kellenek pályák, csarnokok, stadionok. Ezért kell támogatni a tehetségeket, akikből aztán példaképek lesznek. Ezért kell rangos nemzetközi versenyeket, sporteseményeket Magyarországra hozni.

A jövő a miénk. A baloldalnak pedig marad a szivárványos zászló.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Folytatás néhány hét múlva az olimpián. Akkor is jó lesz magyarnak, magyar szurkolónak lenni.

Gelencsér Attila

Kaposvár és a Zselic országgyűlési képviselő